Kékfrankos


Termesztési értéke: középérésű, közepesen bőven termő, termésátlaga 11-12 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert kekfrank (1956) vörös borszőlőfajta. Fekvés s talaj iránt nem igényes (de gyönge-homoktalajföldben való), viszonylag fagy és szárazságtürö, nem rothad, kevés zöldmunkát igényel. Bora enyhen illatos (aszalt szilvára emlékeztető), testes, fanyar, savas karakterű, minöségi vörösbor.

A hajtás: félmerev-merev. .

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós, levelei domborodók, majd homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnásvörös, a hasi oldalon barnászöld, csupasz, csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy-nagy, széles, tölcséres vagy kiterített, sima, szövete könnyen szakadó, sötétzöld, alig fényes, zsíros, tagolatlan vagy karéjozott, karéjainak száma 0-5; vállöbleinek alapja s alakja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alapja és alakja ék alakú; széle fűrészes-csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne s fonáka szőrösödő; erezete zöld; a levélnyél lilásvörös, csupasz, csíkos, középhosszú.

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 150 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2 g, kék, pontozott, hamvas; húsa puha leves, olvadó; íze közömbös; héja feltűnően vastag, szivós.

Kapcsolatok

Időkép

Időjárás

Felhőkép