Merlot


Termesztési értéke: kései érésű, közepesen-bőven termő, termésátlaga 10-13 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert merlot (1973) vörös borsző1őfajta. Talaj és fekvés iránt igényes, fagyérzékeny, a szárazságot közepesen tűri, zöldmunka igényes, kevésbé rothad, agrobaktériumra kifejezetten fogékony, kedvezőtlen évjáratban rosszul termékenyül. Bora kellemes illatú, rendkívül finom zamatú, tüzes, telt, harmonikus, kellemesen fanyar minőségi vörösbor.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, fehéreszöld, de a széle piros árnyalatú, gyapjas, levelei homorúak-kiteritettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, nem mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, közepesen nagy, olyan hosszú mint széles, hullámos, sima-hólyagos, szövete könnyen szakad6, sötétzöld, nem fényes, zsíros, osztott, karéjainak száma 5; vállöble határozatlan alakú, záródó, alapja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; széle fűrészes-csipkés, sekélyen bemetszett; felszínének felülete pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, pókhálós, nem mintázott, hosszú.

A fürt: ágas, laza, középnagy, átlagtömege 120 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,7 g, kék, pontozott, feltünően hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja középvastag, szívós.

Kékfrankos


Termesztési értéke: középérésű, közepesen bőven termő, termésátlaga 11-12 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert kekfrank (1956) vörös borszőlőfajta. Fekvés s talaj iránt nem igényes (de gyönge-homoktalajföldben való), viszonylag fagy és szárazságtürö, nem rothad, kevés zöldmunkát igényel. Bora enyhen illatos (aszalt szilvára emlékeztető), testes, fanyar, savas karakterű, minöségi vörösbor.

A hajtás: félmerev-merev. .

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós, levelei domborodók, majd homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnásvörös, a hasi oldalon barnászöld, csupasz, csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy-nagy, széles, tölcséres vagy kiterített, sima, szövete könnyen szakadó, sötétzöld, alig fényes, zsíros, tagolatlan vagy karéjozott, karéjainak száma 0-5; vállöbleinek alapja s alakja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alapja és alakja ék alakú; széle fűrészes-csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne s fonáka szőrösödő; erezete zöld; a levélnyél lilásvörös, csupasz, csíkos, középhosszú.

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 150 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2 g, kék, pontozott, hamvas; húsa puha leves, olvadó; íze közömbös; héja feltűnően vastag, szivós.

Medina


Termesztési értéke: korai érésű, bőven termő, termésátlaga 11-12 t/ha, középerös növekedésű, toleráns, államilagmedina elismert (1984) vörös borszőlőfajta. Talaj és fekvés iránt nem igényes, gombás megbetegedéseknek viszonylag ellenáll, nem rothad, fagytűrö, szárazságra közepesen érzékeny, zöldmunka igénye kevés. Bora kissé lágy, jellegzetes zamatú asztali bor, rozé bora elfogadható minőségű. Bejelentett klónja nincs.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, vörös, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon kékeslila, a hasi oldalon lilászöld, csupasz, alig mintázott, kissé hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, tölcséres, sima, szövete nehezen szakadó, fűzöld, nem fényes, nem zsíros, hasadt, karéjainak száma 3-5; a vállöböl határozatlan alakú, leggyakrabban zárt, alapja ék alakú, alapját a lemez határolja; oldalöblei nyitottak, alakjuk és alapjuk ék alakú; széle fűrészes-csipkés, közepesen melyen belül metszett; felszíne és fonáka csupasz; erezete lilásvörös; a levélnyél lilásvörös, csupasz, csíkos, rövid. "

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 120 g; a bogyó gömbölyű, kék, kicsi, átlagtömege 1,9 g, nem mintázott, hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, olvadó.

Kapcsolatok

Időkép

Időjárás

Felhőkép