Rajnai Rizling


Termesztési értéke: késői érésű, közepesen termő, termésátlaga 9-10 t/ha, középerős 
rajnai uj növekedésű, államilag elismert fehérborszőlő fajta, csak az elismert és kiemelt klónjai szaporíthatók. Talaj és fekvés iránt igényes, fagy- és szárazságtűrő, rothadásra és kocsánybénulásra hajlamos, zöldmunka igénye közepes. Bora illatos, zamatos, tüzes, savai kemények, de finomak, minőségi bor. A fürt: vállas, tömött, kicsi, átlagtömege 80 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege I, 7 g, pontozott, fehéressárga, feltűnően hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja vékony, szívós.

Zöld Veltelini


Termesztési értéke: középérésű, bőtermő, termésátlaga 10-15 t!ha középerös növekedésű, államilag elismert ( 1956) zöld fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt igényes, közepesen fagytürö, szárazságra érzékeny, rothadásra mérsékelten hajlamos, zöldmunka iránti igénye közepes. Bora kellemes illatú, gyakran fűszeres zamatú, tüzes, általában harmonikus, néha kissé kemény minőségi fehérbor.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, zöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, pókhálós, pontozott, alig hamvas.

A levél: kerek, középnagy, olyan hosszú mint szeles, széle lefelé hajló, sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, fűzöld, alig fényes, nem zsíros, osztott, karéjainak száma 5; vállöblének alakja és alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan alakúak, alapjuk kerekített; a levél széle csipkés, sekélyen bemetszett; felszíne , pókhálós, fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: ágas vagy vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 140 g; a bogyó gömbölyded, zöldesfehér, kicsi, átlagtömege 1,7 g; pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja középvastag, szivós.

Cserszegi Fűszeres


Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termésátlaga 10-12 tlha, középerös növekedésű, államilag elismert ( 1982) cseszregi fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt nem igényes, fagytürő, gombás megbetegedéseknek kissé ellenálló, szárazságra és túlterhelésre érzékeny, zöldmunka igényes. Bora alkoholban és savban gazdag, illatos, zamatos, fűszeres minőségi bor. Klónozása folyamatban van.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, barnászöld, csupasz, levelei homorúak.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi olda1on zöld, csupasz, alig mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, kicsi, olyan hosszú mint széles, fűzöld, tölcséres, sima-hó1yagos, szövete nehezen szakadó, fényes, zsíros, hasadt-osztott , karéjainak száma 3-5; vállöble és alapja ékalku, nyitott, alapját a levéllemez határolja; az oldalöblök határozatlan alakúak, alapjuk ék alakú; a levél szele fűrészes-csipkés, sekélyen és sürün bemetszett; a levél felszíne és fonaka csupasz; erezete zöld; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, alig mintázott, rövid.

A fürt: vállas, tömött, közepes nagyságú, átlagtömege 150 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 1,8 g, pirkadtsárga, pontozott, hamvas; húsa puha, leves, olvad6; íze jellegzetesen fűszeres; héja vastag, szivós.

Rizlingszilváni


Termesztési érteke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 12-15 t/ha, államilag elismert ( 1956) fehérrizlingszil borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, túlterhelésre érzékeny, mérsékelten fagytűrő, rothadásra hajlamos, zöldmunka iránti igénye közepes. Bora kellemes illatú és zamatú, tüzes, de lágy karakterű minőségi vagy tájbor.

A hajtás: elterülő.

A vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld, pókhálós, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintázott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, olyan hosszú mint széles, hullamos, fűzöld, sima-hólyagos és ráncos, nem fényes, nem zsiros, osztott, ötkaréjú; vállöble zárt, határozatlan alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja határozatlan; széle fűrészes-csipkés, sekélyen-közepesen melyen bemetszett; felszíne, pókhálós fonáka szőrösödő és pókhálós; erezete zöld; a levélnyél barnászöld, csupasz, alig mintázott, középhosszú.

A fürt: vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 140 g; a bogyó gömbölyded, középnagy, átlagtömege 2,3 g, sárga, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze semleges; héja középvastag, kissé szívós.

Királyleányka


Termesztési értéke: középkésői érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, államilag elismert ( 1973)királylea fehér borsző1őfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, pára- és tápanyagigényes, rothadásra hajlamos, szárazságra kissé érzékeny, sok zöldmunkát igényel. Bora illatos, zamatos, finom savakkal rendelkező, harmonikus, minőségi fehérbor.

A hajtás: félmerev.

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld vagy sárgászöld, gyapjas, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkozott, kissé hamvas.

A levél: vese alakú, széles, középnagy, hullámos, sima, sötétzöld, szövete nehezen szakadó, fényes, zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3; vállöble széles ék alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja ék alakú; széle fűrészes-csipkés, sekélyen és sürün bemetszett; felszíne pókhálós, fonáka szőrösödő és gyapjas; erezete zöld; a levélnyél lilászöld, szőrösödő, alig mintázott, rövid.

A fürt: kúpos, tömött, rövid, kicsi, átlagtömege 100 g; a bogyó gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2,0 g, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, tartós.

Zalagyöngye


Termesztési értéke: korai érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 13-16 tlha, államilag elismert( 1970) fehérzala borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt nem igényes, a szárazságot közepesen tűri, fagytűrő, peronoszpóra ellen toleráns, lisztharmatra érzékeny, kevésbé rothad, zöldmunka igénye közepes. Bora jellegzetes illatú s zamatú, diszkréten illatos, viszonylag lágy karakterű, asztali bor.

A hajtás: elterülő

A vitorla: nyitott, lapított, bronzoszöld, pókhálós, levelei homorúak-kiterítettek.

A szártag: a háti oldalon lilásvörös, a hasi oldalon zöld, csupasz, részben mintazott, hamvas.

A levél: szabálytalan alakú, középnagy, hosszú hullámos, sima-hóIyagos, szövete nehezen szakadó, kissé fényes, fűzöld, nem zsíros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3; vállöble nyílt vagy záródó alakja és alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöbleinek alakja és alapja ék alakú; széle fűrészes-csipkés, közepesen mélyen bemetszett; felszíne pókhálós; fonáka szőrösödő; erezete részben vörös; a levélnyél vörös, pókhálós, csíkos, rövid.

A fürt: ágas, laza, nagy, átlagtömege 200 g; a bogyó megnyúlt, zöldesfehér, középnagy, átlagtömege 2,9 g, hamvas, mintázatlan; húsa ropogós, húsos; íze közömbös; héja középvastag, közepesen szívós.

Zenit

 

 

Termesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termés-átlaga 10-14 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert(1976) fehér borszőlőfajta. Fekvés és talaj irántzenit közepesen igényes, közepesen fagytürö, rothadásra kevésbé hajlamos, viszonylag szárazság tűrő, kevés zöldmunkát igényel. Bora az évjáratok többségében illatban, savakban gazdag de lágyulásra kissé hajlamos, savai finomak, minőségi fehérbor.

A hajtás: merev.

A vitorla: nyitott, lapított, fehéresen bronzoszöld, gyapjas, levelei domborodók.

A szártag: a háti oldalon barnásvörös, a hasi oldalon zöld, csupasz, barázdált és csíkozott, alig hamvas.

A levél: ötszögletű, középnagy, hosszú, hullámos, hó1yagos, szövete nehezen szakadó, füzöld, fényes, zsiros, karéjozott-hasadt, karéjainak száma 5; vállöble határozatlan-alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei határozatlan-alakúak, alapjuk határozatlan alakú; széle csipkés-fűrészes, sekélyen bemetszett; erezete részben vörös; a levélnyél lilászöld, pókhalós, csíkozott, középhosszú.

A fürt: vállas, kissé laza, középnagy, átlagtömege 100 g; a bogyó megnyúlt, kicsi, átlagtömege 1,7 g, sárga, kissé hamvas; húsa puha, leves; íze közömbös; héja vékony, közepesen szívós.

Zengő


zengőTermesztési értéke: korai érésű, bőtermő, termésátlaga 10-15 t/ha, erős növekedésű, államilag elismert (1982)  borszőlőfajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, fagytűrése közepes, szárazságtürö, rothadásra kissé érzékeny, kevés zöldmunkát igényel. Bora illatos, harmonikus, savas karakterű, de finom savakkal rendelkező, minőségi fehérbor.

hajtás: merev.

vitorla: nyitott, lapított, sárgászöld, gyapjas, levelei domborúak.

szártag: a háti oldalon barnászöld, a hasi oldalon zöld, csupasz, csíkozott, alig hamvas.

levél: kerek, középnagy, olyan hosszú mint széles, tölcséres vagy kiteritett, sima-hó1yagos, szövete nehezen fakadó, füzöld, fényes, zsiros, tagolatlan-karéjozott, karéjainak száma 0-3; vállöble nyitott, U-alakú, alapja ék alakú, melyet a lemez határol; oldalöblei nyitottak U-alakúak, alapjuk kerekített; széle fűrészes-csipkés, közepesen mélyen bemetszett; felszíne és fonáka pókhálós; erezete zöld vagy az erek töve vörös; a levélnyél vöröseszöld, csupasz, csíkos, hosszú.

fürt: vállas, középnagy, átlagtömege 140 g, tömött; a bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,3 g, irgászöld, nem mintázott, hamvas; húsa puha, leves, íze közömbös; héja középvastag, szívós.

Kapcsolatok

Időkép

Időjárás

Felhőkép